Építészeti műemlékek (14)
Csíkszereda városának műemlékei többségükben a XIX. századra, a XX. század elejére tehetők, jellemzően neoklasszicista, eklektikus vagy éppen szecessziós stílusban épültek. Ide sorolhatóak a Petőfi utca polgári házai, a fontosabb középületek, mint a törvényszék, a polgármesteri hivatal, az egykori Nemzeti Bank épülete, a Márton Áron Gimnázium, de van a városnak néhány korábbi épülete is, melyek közül a legjelentősebb a reneszánszra tehető építészettörténeti előzményekkel rendelkező Mikó-vár. Sajnos rengeteg régi épület vált a Ceausescu diktatúra áldozatává, a városnak azonban ma is van egy hangsúlyos tengelye – Vár tér – Petőfi utca, Márton Áron utca –, amely őrzi még a régi Csíkszereda képét, hangulatát.

Oszd meg ismerőseiddel:


Barangolás indítása

Igazságügyi palota

Barangolás indítása

Az egykori székely határőrezred tiszti székháza

Barangolás indítása

Gál-ház és Csiszér-ház

Barangolás indítása

Az egykori Polgári Leányiskola

Barangolás indítása

Petőfi Sándor utca - a sétálóutca felső fele

Barangolás indítása

Petőfi Sándor utca - a sétálóutca közepe

Barangolás indítása

Petőfi Sándor utca: a sétálóutca alsó része

Barangolás indítása

Állami Számvevőszék épülete

Barangolás indítása

Római Katolikus Főgimnázium

Barangolás indítása

Római Katolikus Főgimnázium, kápolnaterem

Barangolás indítása

Csík vármegye egykori székháza

Barangolás indítása

Csíksomlyói régi katolikus gimnázium

A túra állomásai
Mikó-vár

A Csíki Székely Múzeumnak otthont adó Mikó-vár névadó építtetője hídvégi Mikó Ferenc (1585-1635), aki Bethlen Gábor fejedelem hűséges híveként 1613-tól haláláig volt Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya, 1622-től a fejedelmi tanács tagja és Erdély kincstárnoka is. Szeredai építkezéseit főkapitányi tisztségébe iktatását követően kezdte el.
A négyszög alaprajzú, négyzetes belső udvarral rendelkező, sarkainál bástya alakú tornyokkal ellátott reneszánsz épületegyüttes elsődlegesen nem védelmi szerepet töltött be, hanem a mindenkori főkapitány rezidenciájaként szolgált.
Ennek, a maga korában kedvelt reneszánsz stílusú kastély-alaprajz típusnak az erdélyi elterjedése valószínűleg Giacomo Resti, Bethlen Gábor fejedelem építészének tevékenységéhez fűződik.
A török-tatár dúlások idején az épületet lerombolták, és néhány évtizedig állapota változatlan maradt, mígnem gróf Stephan Steinville császári generális, Erdély akkori főhadparancsnoka elrendelte az újjáépítést 1714-ben. 1730-ban a délnyugati bástyában kápolnát alakítottak ki.
Az újjáépítést követően a Mikó-vár a változó korok szellemének megfelelően, hosszú ideig kaszárnyaként és ezredparancsnokságként működött. Ezt követően a Csíki Magánjavak tulajdonába került, majd a Honvédség kezébe. A XX. század közepéig laktanyaként funkcionált, 1961-től gazdasági-gépészeti épületként, míg 1970-től a csíkszeredai múzeum használatában van.

Igazságügyi palota

A törvényszék nagyvárosi hangulatot árasztó, impozáns épülete 1905-re készült el. Stílusa eklektikus.
Tervezője – az ingatlan mögött található börtönépületet is beleértve – Wagner Gyula műépítész, aki köztudottan a századelő egyik törvényszék- és fegyházépítő specialistája volt. Közel kétszáz hasonló funkciót betöltő középületet tervezett.
Amikor 1872-ben, a közigazgatást az igazságszolgáltatási törvénykezéstől elválasztották, a törvényszék Csíksomlyóról Csíkszeredába, a városháza egyik termébe költözött át, majd 1887-ben az I. székely határőrség parancsnoksági székházába (ma a fül-orr-gégészet osztály épülete). Innen költözött jelenlegi helyére az intézmény.
Wagner Gyula, budapesti építész 1903-ban készítette el a tervet. 1905. augusztus elején a bíróság már be is költözhetett az új palotába, melynek homlokzatán az „M. KIR. TÖRVÉNYHÁZ” felirat volt olvasható.
A régi rendszerben ennek az épületnek nem volt gazdája, több intézmény, vállalat működött benne, majd újra az igazságszolgáltatás kezébe került.
Legutóbb 1995 és 2005 között renoválták az épületet.

Az egykori székely határőrezred tiszti székháza

A Lábas-házként is emlegetett, klasszicizáló stílusú egyszintes épület 1786-ban épült. A XVIII. század végén és a XIX. század elején katonai rendeltetése volt, az I. székely határőrezred (General Kommando) törzstisztjei számára szolgált székhelyül. Később, a Csík vármegye megalakulását követően, 1868-ban a közigazgatástól elválasztott törvényszék költözött ide. Az épületnek az idők során több rendeltetése is volt, 1904-1921 között például bútorgyár működött benne, volt magánlakás illetve rövid ideig, 1942-től a dr. Nagy András vezetésével létrejött első csíki szülészetnek adott otthont. Az épületet 1942-ben egy keleti szárnnyal bővítették, az építkezést a Csíki Magánjavak kezdeményezte és finanszírozta.
A közelmúltban felújított ingatlanban, jelenleg a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház egyik alegysége, a Fül-Orr-Gége Osztály működik.

Gál-ház és Csiszér-ház

A Vár tér impozáns épületei között, a polgármesteri hivatal és az egykori főtörvényszék épületének szomszédságában, az előtte sorakozó fák árnyékában alig észrevehtően két hangulatos, villa jellegű épület húzódik meg. a. Helyi jelentőségű műemlékek ezek, melyeket a város neves személyiségei építtettek 1911-ben: a Gál-Házat Dr. Gál József, Csík vármegye egykori ügyésze, a Csiszér-házat Vákár Lajos, a Vákár Lajos Műjégpálya névadója. Az egyszintes, családi házak érdekessége, hogy teljesen egyformák.

Városháza

Az 1886-1887 között épült, különálló, körbeépített, hátsóudvaros, egyszintes középület sokáig Csík vármegye székháza volt. A vármegyei rendszer kialakulásával, 1878 után, Csíkszereda lett Csík vármegye központja. Mivel a megyerendezési törvény megszabta a hivataloknak egy helyre való központosítását, rögtön mozgalom indult az új vármegyeháza Csíkszeredában való felépítéséért. Az építkezések főszervezője és mozgatója Mikó Mihály, akkori főispán volt.
Később bővítették az eredeti épületet, északi feléhez öttengelyes homlokzatot, tetőtornyos sarokrizalitot és a mai Petőfi utca felé további kilenc tengelyt toldottak, déli oldalát pedig az északival szimmetrikusan szintén öt tengellyel és egy tetőtornyos sarokrizalittal bövítették illetve a főhomlokzatra merőleges tizenhat tengelyes szárnnyal. A bővítéskor a régi homlokzatot is átalakították.
Mai alakját 1913-1914-ben nyerte el az épület, mely az 1980-as évekig megyeháza volt, azóta jelentős részében Csíkszereda Polgármesteri Hivatala működik, északi szárnyának egy részét a megyei katonai központ foglalja el.
2000-ben felújították homlokzatát, ekkor került az oromfal közepén található ovális ablak helyére a város címere, illetve ekkor bontották ki az oromfal sarkaiba beépített, lombdíszbe foglalt vármegye címereket is.

Az egykori Polgári Leányiskola

A Csíki Magánjavak jövedelmeit felhasználva, 1891-ben készült el a polgári leányiskola új, impozáns épülete. A leányiskola korábban a mai Kossuth Lajos utcában működött, az 1848-49-es szabadságharc után felszámolt Székely Határőrség kaszárnyájában.
Bár az új épület történetében a felépítése óta nem történtek komolyabb változások, az intézményt többször átszervezték. 1927-ben román nyelvű algimnáziummá alakították, majd az 1940-41-es tanév kezdetétől, a bécsi döntés következményeként, az iskola visszavette a Polgári Leányiskola nevet és a magyar oktatási nyelvet. Rövid ideig tanítóképző (a Csíksomlyóról ideköltöztetett képző), majd általános iskola működött az épületben. 1955-ben megszűnt a tanítóképző, és az intézmény, mint 1-es számú Általános Iskola működött tovább. 1990 óta viseli Petőfi Sándor költő nevét.
A műemléképület teljeskörű felújítását a közelmúltban fejezték be.

Petőfi Sándor utca - a sétálóutca felső fele

Az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulóján állították a tér központi részére Ercsei Ferenc, helyi szobrász Gloria Victis című alkotását, közvetlenül a tér korszerű átalakítását követően. A térről több hangsúlyos épület is látható, mint a Pál Gábor féle ház (Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának székhelye), az 1904-ben épült Vigadó épülete, illetve az 1902-ben épült ingatlan – Dr. Bochor Béla háza –, mely szép példája a szecessziós stílusnak.
2006 óta ezen a téren szervezik az október 23-i megemlékezéseket.

Petőfi Sándor utca - a sétálóutca közepe

A Petőfi utca központi részéről rálátás nyílik, nemcsak néhány régi polgári házra, hanem a Majláth Gusztáv Károly térre is, mely annak ellenére, hogy a szocializmus jegyeit őrzi, mégis hangulatos, ugyanakkor forgalmas része a központnak.
Itt található a Felső Maros és Olt Múzeum, az egykori mozi épülete, melynek átalakítása éppen most zajlik valamint a Tulipán áruház is, a Csíki-medence egyetlen nagyáruháza, mely 1974 óta fogadja a vásárlókat. Két impozáns műalkotás is jellemző eleme e térnek: a moziépület homlokzatán látható hatalmas márványmozaik, illetve a tér központi részén található Milleniumi szobor.

Petőfi Sándor utca: a sétálóutca alsó része

A sétálóutca végéhez érkezve gyönyörű polgári házakat csodálhatunk meg, melyek állapota sajnos nagyon leromlott. Itt látható az eklektikus és szecessziós jegyeket viselő Cseh István-féle ház, mely jelenleg étteremként működik. Itt található az egykori Hirsch Hugó szanatórium épülete, ahol Csíkszék legmodernebb szanatóriuma működött 1940-ig, illetve itt látható Pototzky Pál háza is, aki a XX. század első felének egyik legismertebb csíkszeredai egyénisége volt. Az örmény származású kereskedő bevételeinek jelentős részét fordította a város társadalmi életének – főleg a labdarúgócsapat, a dalárda és a színtársulat – támogatására.

Állami Számvevőszék épülete

Az épületet, mely a régi Nemzeti Bank székhelyéül szolgált a XX. század első évtizedeiben emelték. Az építkezés 1940-re fejeződött be. 1940 és 1944 között Magyar Nemzeti Bank volt, majd 1945 és 1948 között Román Nemzeti Bank. 1948-tól pedig Román Állami Bank.
Az 1990-es évek után újra Nemzeti Bank működött benne, aztán a 2000-es években, ennek átszervezése után, más pénzintézeteknek adott otthont az ingatlan. Jelenleg az Állami Számvevőszék működik benne.
Az épület érdekessége, hogy a szocialista városátrendezéskor, mivel az épület rossz helyen állt, elköltöztették. Eredetileg a városközpontban volt látható. A szocreál stílusú Szakszervezetek Művelődési Házának adta át a helyét 1984-ben.
Ekkor a 2400 tonnás épületet egy vasbeton alapba fogták, majd futóműre helyezték, és 127 méterrel arrább tolták. A látványos költöztetés egy hónapot vett igénybe.

Római Katolikus Főgimnázium

A XVII. századi, ferences alapítású csíksomlyói iskola, Csíkszeredába költöztetett utódja a Római Katolikus Főgimnázium. Az átköltöztetés gondolata 1896-ban született meg – mivel a somlyói iskola már túl szűknek, korszerűtlennek bizonyult – , a tényleges építkezés csak 1909-ben kezdődött el. Az építkezést megelőző, több évig húzódó tárgyalások Majláth Gusztáv Károly elnökletével zajlottak. A tervvázlat és a költségvetés elkészítésére Alpár Ignácz műépítészt kérték fel. A szecessziós épület 1911. június 5-re készült el, a déli szárny kivételével, amelyet 1913-ban fejeztek be. Az avatóünnepség gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök celebrálásával történt.
A főgimnáziumhoz szimmetrikusan épült két szárny közül a jobb szárnyban kapott helyet a szeminárium, a bal szárnyban az internátus. Az épület központi részében kápolnát alakítottak ki, melynek 2008-ban lecserélték tönkrement festett üvegablakait. A régi vitrailok töredékei valamint a hajdani diákok visszaemlékezései alapján Nagy Ödön és Vorzsák Gyula művészek készítették el az új vitrailokat. Az alkotók teljesen új vitrailt készítettek, amely színvilágában újszerű, a monumentalitásra törekszik.
A város talán legimpozánsabb épületének teljeskörű felújítása 2010-2011-ben zajlott, Máthé Zoltán helyi építész vezetésével.

Római Katolikus Főgimnázium, kápolnaterem

A gimnázium első emeletén, az árkádos lépcsővel szemben található az iskola díszterme, mely eredetileg kápolnának épült. Bár funkciója idővel megváltozott, mai formája is az egykori kápolna hangulatát idézi. Hatalmas méretű festett üvegablakait a 2008-ban készítette két helyi képzőművész, Nagy Ödön és Vorzsák Gyula. Régi diákok és tanárok visszaemlékezései, illetve a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia padlásán megtalált régi vitrail töredékei képezték a kiindulópontot. Az alkotók egy teljesen új vitrailt készítettek, amely színvilágában újszerű hatást mutat. A három nagyméretű ablak önállóan is egy-egy jelenetet ábrázol, ugyanakkor összeköti őket a középsőn megjelenő, Máriát körülvevő fénysugár. A középsőn, a rózsaablak alatt Szűz Mária látható, karján Jézussal. A jobb oldali ablakon Szent István térdelő alakja tűnik fel, amint felajánlja koronáját Máriának, a bal oldali ablak pedig Szent Imre herceget ábrázolja, kezében liliommal.
A díszterem eredeti rendeltetését idézik a kápolna díszítményeinek neoromán elemei, a félköríves árkád, a karzat mellvédje, a törpepillérek, a pillérek fejezetei és a falba mélyített fülkék. A diadalív közepén a magyar címer is feltűnik.

Csík vármegye egykori székháza

A Csíksomlyói Kegytemplommal szemben található különálló, egyemeletes középület 1828 és 1841 között épült, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék székházaként. A hajdani Csík-, Gyergyó- és Kászonszéknek a XVIII. század végéig nem volt állandó közigazgatási központja. A XVIII. század végén, azonban törvény rendelte el az állandó székhely létrehozását, és annak ellenére, hogy a kormány Csíkszeredában Mártonfalvát jelölte ki erre a célra, végül az 1810. május 21-én megtartott gyűlés mégis Somlyó mellett szavazott. A székház alapkövét csak 1828-ban rakták le, és több mint tíz éven át tartott az építése.
A széki hivatalokat 1876-ban átköltöztették Csíkszeredába, addig innen irányították a Szék ügyeit. Ezt követően többféle rendeltetése is volt az épületnek. A Római Katolikus Gimnáziumnak volt szemináriuma egy időben, volt bentlakás, majd az iskola székhelye, volt itt szülészet, szövőüzem és még lakások is.
1949 óta fertőzőkórház, de már kilátásban van az újabb funkciócsere, hiszen az épület újra a Római Katolikus Egyház tulajdonába került.
A műemléképület érdekessége, hogy a kezdetben L alakúra épített, később U formájúra bővített egyemeletes ingatlan, nemcsak a ferences kolostor közelében, hanem annak mintájára is épült, a belső udvar felőli homlokzatán még kerengője is van.

Csíksomlyói régi katolikus gimnázium

A Márton Áron Gimnázium elődjének, a XVII. század közepe táján, ferences barátok által Csíksomlyón alapított katolikus gimnáziumnak az épülete.
A Somlyóra letelepedett ferences szerzetesek fontos szerepet játszottak a népoktatás terjesztésében. A XVI. században elemi iskolát alapítottak, ezt fejlesztették gimnáziumi szintre a XVII. században. Már 1630-ból származó írásos dokumentum igazolja az iskola létét.
A szabadon álló, egyszintes gimnáziumépület Csíkszék falvainak összefogásával épült 1780-1782 között. Az épületet azóta többször bővítették.
1858-tól tanítóképző is helyet kapott az épületben.
A XIX. század végére ez az ingatlan már túl szűknek és korszerűtlennek bizonyult, ezért felmerült a gimnázium Csíkszeredába való átköltöztetésének gondolata. A költöztetés legfőbb szorgalmazója Kuncz Elek kolozsvári tanfelügyelő volt (Kuncz Aladár édesapja). A hosszas előkészületeket követően, végül 1911-ben sikerült a gimnáziumot jelenlegi helyére költöztetni. Ezt követően, 1913-tól a Csíki Magánjavak által működtetett Csík Megyei Árvaház talált otthonra az épületben. A gyermekotthon ebben a formában 2003-ig működött a műemléképületben, amely ma a Csíki Magánjavak tulajdona, és a Böjthe Csaba testvér által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István Kollégiuma működik benne.